Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, engem megviseltek a mostanában történtek. Ez a terror ami 2015-ös évben az európai emberek életébe fokozatosan belefolyik hihetetlen és megrázó. Nagyszüleim már éppen éltek a háború lezárásának idejében, határozott emlékeik vannak 56-ról és az orosz tankokról. A kilencvenes évek számomra nyugalmasan teltek, aztán jött 2001. szeptember 11.  Emlékszem, a híradóban mutatott szörnyű képekre és az azt követő amerikai válaszra. Az USA-t akkor nagy tragédia érte, melyből igyekeztek kikecmeregni, és megmutatni, hogy nem félnek a gonosz erőktől és újraépítik a lerombolt ikertornyokat. 2014 november 14-én fejezték be a One World Trade Center (aka Freedom Tower) építési munkálatait. New York-i utazásom harmadik napján volt szerencsém ellátogatni a fent említett újjáépített One World Trade Centerbe. Hihetetlen volt a világ 5. legmagasabb épületének legtetejében járni, viszont sosem fogom elfelejteni, hogy milyen áron is épült meg.


Szombati nap indultunk be a városba, délután 2 órára volt foglalásunk, ugyanis még előtte való nap sikerült a jegyeket online megvenni. Jó volt nyugodtan neki indulni a napnak, legalább már attól nem kellett tartani, hogy a hosszú sorban állás után nem kapunk jegyet. Szeretem hivatalos oldalakról a vásárlást intézni, így a oneworldobservatory.com -on adtuk le közös erővel a megrendelést. Így gyakorlatilag sorban állás nélkül játszi könnyedén jutottunk tovább a security-n, csak az előre kinyomtatott jegyet kellett mutatni, gyakorlatilag egy perc alatt a liftekhez értünk, ahol pár perc várakozás után sorra is kerültünk.



Körülbelül 10  ember szállhatott be a liftbe, amellyel kevesebb mint 1 perc alatt tettük meg a 108 emeletet. Na hát ez nekem elég hihetetlen volt, sőt ott sem unatkoztunk, ugyanis a lift belülről kijelzővel van ellátva és gyakorlatilag mutatja a kilátást a felhőkarcolóból. A liftből kijövet egy folyosóra léptünk, ahol szintén egy animációs filmet nézhettünk meg, aminek a végén hirtelen, csak úgy a semmiből felemelkedett a fal és tádááám ott volt a kilátás teljes Manhattan-re. Mákom volt, mert sikerült rögzítenem a mobillal, ha sikerül megtalálnom mindenképp felteszem a blog Facebook oldalára, ott majd megnézhettek belőle egy részletet. A folyosó végén pedig már a kilátóba léptünk.



A képen nagyon próbálok vigyorogni a kamerába, viszont a sápadtnál is sápadtabb voltam, nyilván az izgalom is, meg a hirtelen szintemelkedés azért megviselt, meg hát egyébként sem szeretem a vidámparkozást. Aztán ahogy kinéztem jobban az ablakon és megláttam, hogy alattunk mennyire mélyen van minden..... Kellett egy kis idő, hogy rendbe jöjjön a gyomrom. Mindenesetre a kilátás kárpótolt :)














A One World Trade Center-től távolodva még megálltunk a North Pool-nál. Nem sokkal mellette található South Pool társával ketten 4000 négyzetméteres alapterületűek, mélységükkel és drámai nagyságukkal az ikertornyok lebombázása utáni ürességet hivatottak szimbolizálni. A körülbelül 2977 áldozat nevét találjuk a lapokba vésve.


Összességében ez a nap hihetetlen élmény volt számomra, szerintem mindenképp megéri a kilátóba felmenni, ha az ember már egyszer New York-ban jár. Nagyon adtak az ,,élmény" hatásra, az egészet szépen felépítették a liftes animációtól elkezdve az elénk táruló kilátásig.

Remélem tetszett nektek a bejegyzésem, úgy gondoltam erről a látogatásról mindenképp érdemes egy egész bejegyzésen át mesélni. Ha utazással, vagy csak úgy bármivel kapcsolatos kérdésetek lenne, nyugodtan írjatok kommentet vagy Twitteren is megtaláltok!

Szép estét kívánok Nektek!


 Noémi

Lassan egy hónapja már annak, hogy hazaértem New York-ból. Mesésen telt mind az ott töltött 21 nap, aztán némi pihenés és jetlag után megrohamozott a sok teendő. Költözés az új albérletbe Debrecenbe, hosszú hétvége Hajdúszoboszlón (ahol igazán reméltem, hogy majd lesz időm képeket válogatni és bejegyzést írni, de végül nem jött össze) végül az egyetem is elkezdődött, már a harmadik héten is túl vagyok... hihetetlen... Végre úgy érzem, hogy tettre kész vagyok blogírással kapcsolatban, így igyekszem az utamat néhány bejegyzésben összefoglalni. Nem sem szeretnék túl aprólékos lenni, sem pedig elsiklani a fontos részletek felett. Kezdődjön is a beszámoló!


A 0. napnak az utazást szeretem nevezni. Ilyenkor az ember már nem igazán tud és akar a több mint 12 órás út után akármit csinálni ha megérkezett, még akkor is hogyha az említett város New York!
A bal felső képen Budapestet és a Dunát láthatjátok, sajnos felhős és esőre álló időjárás közepette nem volt kényelmes utunk, eléggé rázott. A Delta Airlines gépén utaztunk Prágából, ahová mindössze 50 perc alatt megérkeztünk. Én egészen kényelmesnek találtam az utat, sajnos barátom eléggé megszenvedte az utazást, minden bizonnyal a fáradtság és a stressz csak tetőzte. A jobb felső képet közvetlenül a felszállás előtt készítettem, tudjátok, ez az  a momentum, amikor az utaskísérők demonstrálják a vészhelyzetkor szükséges teendőket. Azokon a gépeken, ahol van monitor, videót szoktak vetíteni, a Delta ezt kicsit szórakoztatóra készítette, látjátok a narancsot a videón. Bal alsó képen épp a leszállás előtti kapott fura zöldséges szendvicset ettem a Trónok harca kíséretében. Desszertnek ott figyel a háttérben a mini Magnum jégkrém is!